2013. július 5., péntek

The Cube - A Kocka



Szerintem nem sokan vagyunk, akik néha szívesebben nézünk meg egy jó kis elgondolkodtató, vagy épp horror filmet, mintsem nevetünk egy vígjátékon, vagy sírunk egy romantikus film végén.
Én mostanság épp elég angol humoros vígjátékot néztem ahhoz, hogy sorra kerülhessen egy régebbi, mégis pozitív visszhangú horror féleség.
Mert Vincenzo Natali 1997-es alkotása minden, csak nem új. Ennek ellenére nem volt nehéz rátalálni egy működő online linkjére.

A film nem akar zsákbamacska lenni, már rögtön a nyitójelenetnél elárulja,mire számíthatunk. Egy beesett arcú, középkorú férfi ébredezik egy fehér, szabályos kocka alakú szobában, ahonnan hat ajtó nyílik, egy-egy az alakzat minden egyes lapján. Emberünk kinyitja az egyiket, s az ajtó mögött egy ugyanolyan, csupán más színű termet talál. Majd a második ajtó kinyitásakor átmászik az új szobába, s néhány másodperc múlva szeme kitágul, teste megmerevedik, kopasz fejéről pedig több helyről kezd vér szivárogni. Ujjai apróbb darabokban hullnak le, míg végül a vágások mentén, mint egy kisgyerek kockákból készült építménye, négyzetes darabokban roskad össze önmagába. Biztató kezdet. - Dead Nr. 1

Majd a következő néhány jelenetben kapunk öt, teljesen különböző karakterű személyt. Két nőt - egy orvost és egy tanulót - és három férfit - egy zsarut, egy bűnözőt és egy titokzatos érdektelent. Az első kérdés adott, hogy került ide mindenki? A választ a személyekben keresik, illetve abban, hogy kinek mi az utolsó emléke kintről. Az első sokk és kétségbeesés után megkezdődik a harc a kijutásért. Törvényen kívüli emberünk járatos a szenzorokban, érzékelőkben, így ő teszteli a szobákat egy bakancs előre dobálásával. Ha a cipő nem ég el, darabolódik fel, vagy tűződik karóra, a csapat tovább indul. Egy idő után a technika fejlődik, a szoba a cipőt nem, csupán az embert érzékeli. Ebbe a hibába belesve a volt fegyenc beugrik egy szobába, ahol maró, égető savval az arcában már alig tud visszakúszni a társaihoz - Dead Nr. 2
Hamar világossá válik, hogy a módszer megbukott, valamint elveszítették az egyetlen embert, aki értett valamicskét az érzékelőkhöz illetve az időközönként hallható, gépi zajokhoz. Ezúttal a matematikát tanuló, érkezéskor szemüvegét tört diáklány kerül reflektorfénybe, és úgy látszik, megtalálta a módját a csapdák kiszűrésének. A séma egyszerű, prím kódszám = biztos halál. Míg a csapat lassan halad és fárad, egy ajtó mögül meglepetést kapnak - egy autista fiatalember személyében. Felszínre kerülnek az ellentétek, és lassan mindenkinek körvonalazódik a saját szerepe a történetben, hisz itt semmi sem véletlen. Az eddig közömbös férfiről kiderül, hogy több köze van az építményhez, mint azt elsőre bárki gondolta volna. Ő volt az egyik a sok közül, akit a kocka tervezésével megbíztak, noha ő csak a burokért volt felelős. A méretek pontos ismeretében a szobák számai új jelentést nyernek, így újabb remény csillan a kiút felé.
Ám diáklányunk módszere sem hosszú életű. Egy általa biztonságosnak ítélt szobában rendőr majdnem az életét veszti. Minden csapdát más aktivál, hang vagy mozgás, esetleg érintés. Néha egy pisszenésen múlik, hogy a csapat megússza feltűzdelés nélkül. De matematikában jártas embereinknek sikerül kijutni a kocka szélére, ahol hatalmas szakadék fogadja őket. A ruháikból kötelet fonnak és az önként jelentkező orvost kilógatják az ajtón, hátha megtalálja a kijáratot. Amikor a nő felmászik, a kötél megcsúszik, de őt még elkapják. A zsaru viszont megváltozott a bent töltött órák során és a nővel együtt egykori higgadt, elszánt énjét is hagyja a mélybe zuhanni. - Dead Nr. 3

Egy szobával lejjebb jön a csavar: a savval kimart arcú férfi hulláját a padlón találják, tehát majdnem visszajutottak oda, ahonnan indultak. A hiba a rendszerben csupán annyi, hogy az ajtó, ami mögött a savas szoba volt, most a fekete ürességre nyílik. Itt egy csapásra megoldódik az eddigi legnagyobb rejtély, miszerint nem ők jártak körbe-körbe, hanem a kockák. így kapunk magyarázatot a fura, gépies zajokra.

A megoldást megint a matematika hozza meg. A számok koordinátákat, kiindulópontokat, elmozdulást jelölnek. 26 kocka van, de embereink mégis rábukkannak egy huszonhetes koordinátára. Újabb hiba, hogy a csapdák kiszűréséhez csillagászati számokkal kellene számolniuk, ami még a tanuló lánykánknak is megoldhatatlan feladat. Ekkor szólal meg először az autista úgy, hogy nem bajt okoz a csapatnak, vagy hátráltatja azt. Hisz neki ezek, a látszólag lehetetlen számítások csupán néhány másodpercnyi agymunkát igényelnek.

A végső megoldást a hibák fedik fel. A huszonhetes koordináta egy híd a külvilághoz, ami néha a helyére forog, máskor pedig a kocka elemeként olvad a többi közé. A rendőr vérszomjassága újra éled, és amíg a többiek alszanak a diáklányt felkeltve ketten akar útnak indulni. A csapat maradék tagjai azonban ezt nem engedik, és amíg a tervező feltartja a már veszélyessé vált zsarut, a lány és az autista biztonságos utat talál. A kockák elmozdulnak és hárman mennek tovább.

Rövid idő múlva visszajutnak a kiindulópontra, ahol a lány megtalálja a szemüvegéből kitört darabot, így magabiztosan ugrik át a hidat képező szobába. Kinyitják az ajtót, és vakító fehérség köszönti őket. Az öröm, a megkönnyebbülés határtalan. Egészen addig, amíg a tanuló hátát domborítva emelkedik fel, s mellkasából hegyes vasrúd bukkan elő. Földre eső teste mögül vérző arcú, bosszúszomjas tekintetű zsaru mosolyog társaira, majd rögtön nekiugrik a tervező férfinek. Az autista ez idő alatt kimászik az ajtón, de a rendőr elkapja a lábát. A menekülő után akarja húzni magát, de nem sikerül, a már gyengülő tervező hátulról tartja. Hárman kapaszkodnak össze, egymás lábát tartva, mire a kocka újra mozgásba lendül. - Dead Nr. 4

Az autista kijut a fényre, a rendőr alázuhan a rések közt, a tervező pedig magára marad a lány holttestével az újra alámerülő kockában, és erejét vesztve beletörődik vesztőhelyébe.  - Dead Nr 5 and 6

Szóval: Horrornak kicsit sem ijesztő, inkább az elgondolkodtató kategória. 80 perces, nem túl hosszú, a kora ellenére modernnek hat. A karakterek nagyszerűek, a fejlődésük néhol meglepő. Némely döntés nem épp életszerű, ami sajnos zavaró tud lenni. A csavarok a helyükön vannak, de nem ütnek hatalmasat. A vége nem kiszámítható, a film menet egészére épül. A díszlet primitív, de ide tökéletes.

Megéri megnézni, de a társaságot inkább hanyagold. Emberi, de mégis megfoghatatlan. És helyén való kérdéseket feszeget: Honnan jöttél? Mi itt a szereped? - Te hány kockát élnél túl?

2013. február 6., szerda

Diáknap - Behind the scenes

Mindenek előtt: szeretnék utólagosan is engedélyt kérni a programban részt vevő emberektől, kiemelten a 9/A tanulóitól és a diákelnök-asszonyoktól a kép-, és videóanyagok használatáért. Mindazonáltal a képek az iskola nyilvános honlapján, a videó pedig egy videómegosztó portálon is elérhető, ezért bátorkodtam megtekinthetővé tenni a blogomon is.

Mint minden évben, idén is elérkezett a nap, ami akarva akaratlanul is kiélezi az iskolán/osztályon belüli ellentéteket, noha épp azokat erősíteni lenne hivatott.

Hogy zajlik egy ilyen átlagos nap? Gyülekező 8:45? Programok 10:30-ig, főprogram 11:00. De ne szaladjuk ennyire előre.
Minden évben kap egy külön témát. Idén az országok népszerűsítése volt a cél három lépésben.
1 - Plakátolj!
2 - Készíts filmet!
3 - Színpadra fel!
A mi országunk: Oroszország.

Az elsőre egy hét van kijelölve, s ilyenkor kell országodat bármilyen módon népszerűbbé tenned. Mint akárhol, itt is nagyot üt ha valaki a humorfaktort erősíti.
Képmagyarázat
Mi három plakáttal kampányoltunk. Az egyikről itt láthattok egy képet ->
A másodikon orosz betűtípussal állt a következő felirat: IN SOVIET RUSSIA VODKA DRINKS YOU
Míg a másikon hasonló betűkkel orosz zászlón hirdette: KEEP CALM AND DRINK VODKA

Sajnos néhány embernek annyira tetszettek a nyomtatványok, hogy haza is vittek párat - a probléma csak az volt, hogy két napra az akció kezdetére a 6 (ugye?) plakátból csupán egyetlen maradt a helyén.

A filmmel nem voltak különösebb problémáink. Emlékeztek arra a pár napra, amikor szinte az egész Dunántúlt megbénította a havazás? Hó és hideg. Hát nem tökéletes orosz filmalapanyag? Ráadásul az sem mellékes ilyenkor, ha akad néhány olyan osztálytárs, akinek nem ismeretlen a filmkészítés, vagy épp a youtube videózás világa.

Hát ő lenne az:
A nagy napra felirat is készült hozzá, ami kellőnek is bizonyult. Ott és akkor szinte mindenki vevőnek bizonyult a poénokra, remélem a ti tetszéseteket is elnyeri majd.

A színpadi előadásunk két részből állt. Az elején felolvasó barátunk köszöntött mindenkit egy bizonyos politikai gyűlésen, ahol a dolgok a végükhöz közeledtek. Ezzel egyetemben éltette a szovjet-magyar barátságot. Majd egy fülesnek köszönhetően a két őr elvonszolt egy nézőt, miszerint kapcsolatot létesített a kapitalista hatalmakkal.
A második rész maga volt a tánc. Nyolc páros táncolt hagyományos zenére hagyományos elemekkel. Nem tudom, a többiek hogy voltak vele, de bennem egyből elillant minden lámpaláz, ahogy már az első másodpercekben a zene ritmusát kezdte tapsolni a közönség. Persze a pálmát itt is a fiúk extra elemei vitték el. Hisz a két hét próba itt hozta meg az értelmét. Az akkor még kezdetleges hülyeségekből a kellő pillanatra kész táncelemek lettek, így hozva meg a közönség teljes ámulatát. Sajnos erről se videóval, se képpel nem szolgálhatok.

Mi voltunk a harmadik csoport. Összesen 7 osztály/osztálypár indult, plusz a tanárok. A maradék kisfilmek és produkciók alatt csendben és bizakodva latolgattuk az esélyeinket. Amint mindennek vége lett, és a zsűri elvonult döntést hozni, osztályfőnökünk lépett oda hozzánk. Csak megdicsért minket, mást nem mondott. Többen is osztották a véleményemet, miszerint teljesen esélyesek vagyunk a dobogóra. Volt, aki ennél is többet várt. Én őszintén szólva a második helyre számítottam. Hogy kit ítéltem jobbnak? Senkit. Csak nem akartam beleélni magam, hogy aztán csalódjak.

S néhány perc múlva elkészült a zsűri, megvolt az eredmény. 7... 6... 5... semmi. A negyediknél kezdtem félni... és ha mégsem lettünk dobogósok? De, de a dobogó megvan. A harmadik... azok sem mi vagyunk. A két házigazda még húzta az időt. Csak két osztály maradt. 9/A és 9/C.
A második hely... számítottam rá, hogy mi jövünk. Felkészültem a csalódás érzésére, hogy a győzelem kapujában bukunk el. Hogy a tervünk ne sikerüljön. ( Idén megnyerjük, jövőre mi szervezzük, 11-ben meg már úgysem indul senki) Ezzel biztattuk magunkat a próbákon. Egyszer csináljuk meg. Egyszer, nagyon jól. Egyszer, hogy többet ne kelljen.

A második lett... a 9/C.
És igen, mi nyertünk. Megnyertük. A két hét táncpróba, a sok vita, és egy bizonyos osztálytárs bosszantó ellenségeskedése itt ért véget. A 9/A teljesítette a maga elé kitűzött célt. Állítólag osztályfőnökünk meg is könnyezte a nyereséget. És együtt örültünk. Nem számított, ki hányszor szólt be a másiknak. Ki mit gondol rólad. Az öröm és a győzelem közös volt.

És most így, a bosszantóan hosszú és, valljuk be, nem kicsit elfogult monológom végén még csak annyit fűznék hozzá ehhez az egészhez: Imádom az osztályomat! <3 ^^

2013. január 31., csütörtök

It was a secret



Ismeritek azt az érzést, amikor egy hosszú, féltve őrzött titkotokra fény derül? Amikor egyetlen kiejtett szó miatt hirtelen mindenkit érdekelsz? Amikor nem is önszántadból tudódik ki? Amikor csak tehetetlenül nézed, ahogy minden két évnyi óvatosságod percek alatt lavina módjára omlik össze?
Én sem ismertem. Egészen tegnapig.




Egy ilyen dolgot nem mondasz el akárkinek, de ha mégis, bizonyára ők mind feltétlen bizalmadat élvezik. Éppen ezért jól meg kell válogatnod titkod őrzőit. A nagy elővigyázatosság ellenére mégis megesik, hogy hiba csúszik a gépezetbe. Mert előbb utóbb - két év távlatában - valaki úgyis elszólja magát. Akarva akaratlanul egy hosszú láncnak szakadt most vége.

Eleinte egy-egy kérdést kaptam a blogomra vonatkozóan, s mivel elegem volt a nyomasztó titkolózásból, nem tagadtam. De a blog címét eszem ágában sem volt elárulni - egyenlőre. A tartalma nem volt különösen nagy rejtély. Ők kérdeztek róla, én válaszoltam. Akár bizalmasabb dolgokat is. Hisz érdekelte őket. Nem tudtam, milyen szándékkal, de őszintén érdekelte őket a történetem, akárcsak a blog neve.

Mivel immár két oldal mozog a kezeim alatt, azt hittem, ha ezt a címet adom meg - a kezdetlegessége miatt - hamar leszállnak a témáról, s elfelejtik mindezt. Hihetetlenül naiv voltam. Hisz a történetről kérdeztek, s én arról válaszoltam. A szerepekről, rokonokról, a cselekményről. Mégis hogy intézhettem volna el mindezt egy apró blogkezdeménnyel?

Majd utolsó órán eljött az a pillanat, hogy hajlandó lettem volna egy blogomat megadni nekik - mindenkinek. EGYET. Ezt. Ám barátnőm sikeresen félreértelmezte a dolgokat. Elsődleges bétám, legfőbb bizalmasom, legjobb barátnőm és nem mellesleg Charlotte így az egész nyelvi csoport füle hallatára adta meg a Valóra Vált Álmok blogspotját az érdeklődőknek. S velük együtt mind a fennmaradó 10 embernek. Persze így mindent összevetve majd' az egész osztály kedvére olvashatja a történetemet, az osztályfőnöktől nem különben.
Ezek után nem is volt meglepő, hogy csak a tegnapi napon hirtelen a négyszeresére nőtt az átlagos napi megjelenítések száma...

És most jön a poén: eddig csupa pozitív visszajelzést kaptam. A legmeglepőbb fordulat az egész két napban. Azoktól is, akiktől nem reméltem. Vagy akiktől épp az ellenkezőjét vártam. Az biztos, hogy óriási löketet kaptam mindehhez. Életem legnagyobb ijedelméből a legkellemesebb csalódás bontakozott ki. Bár minden ilyen csodálatosan végződne az életben...

Ha ez egy álom, nem akarok felébredni...

2013. január 22., kedd

About my life

Sziasztok!

Nos, ez a blog nagyon nem olyan irányba fordult, mint amilyennek eleinte elterveztem. Igazából a bejegyzés címe is lehetett volna a Blog címe, de most már mindegy.
De ez a bejegyzés olyan lesz - majdnem. Bepillantást nyerhettek a mindennapi történésekbe, noha kicsikét másképp. De majd úgyis meglátjátok, mire gondolok.
Elég a süket dumából, lássuk, hogy telt a mai napom...

Szemem résnyire nyílt a szoba sötétjébe. A világító piros számjegyek takarásából hajnali idő sejlett. 3:59 Az lehetetlen. Későn feküdtem le, elnyomott a színház hangulata, kizárt, hogy ilyenkor keljek. Fejemre takarót húzva fordultam vissza a fal felé. Hisz az idő nyilván egy órával több, mint én azt képzelem, és egy percen belül megszólal az első ébresztő idegesítő moraja. Szemhéjamat erőltetve lehunytam, s vártam. De nem történt semmi. A mellettem heverő fehér készülék mozdulatlan maradt, kijelzője fekete.
kelletlenül néztem a szoba másik felébe. 4:12 Nem, nem tévedtem, az idő először is annyi volt, amennyinek láttam. Visszaburkolóztam a sötét álmok mögé, még nem egész háromnegyed órára.
5:00, az első riasztás a telefonom szerint. Reflex mozdítja ujjam az "elutasít" felé, majd álmos tekintettel felülök. Ölembe veszem a már odakészített angol könyveket, és szememet dörzsölgetve lapozok a 4. fejezet szójegyzékéhez, míg a másikat a nyelvtani összegzőnél csapom fel. Két óra és hat tanóra válasz el a témazárótól, és a két lecke anyagának 70%-ánál beteg voltam. Muszáj minden lehetőséget megragadnom, hisz, ugyan még messze van, de a nyelvvizsga így is egyre közeledik.

6:24, amikor már minden füzetet átlapoztam, angolt bemagoltam, több kevesebb sikerrel minden bememorizáltam. Gyors ruhaválasztás, rendrakás, bár ilyenkor nem jut rájuk sok idő. 7:01-re készülök el, 9 perc múlva már a buszmegállóban fagyoskodom. Néhány perc zötykölődés, és fél nyolc előtt beérek a suliba. Harmadik vagyok, már megszoktam. Mindig korán érkezek, sosem tudom, miért. Hisz szinte 10 percenként indul busz tőlünk, nem kell nekem mindig a negyedessel eljönni... de hiába. Majd' 7 éve azzal a busszal járok...
Majd egy hirtelen felismerés, hogy szerepet vállaltam a kultúra napi rádióműsorban. Két verset kaptam, és tegnap utolsó óra óta elő sem vettem őket. Szerencsémre tényleg nem, így a kis füzetem rejtekében megtalálom a két lapocskát.
Eligazítás 7:41-kor, élő műsor 8:04. Kicsit sok a pontos időpont, noha alig kezdődött el a nap...
Így megúsztuk a felelést irodalomból, bónusz ötössel. Most miért ne?

"Kedvenc tantárgyam", a kémia, most sem okozott csalódást. Valami Standard állapotos számolást veszünk tömegszázalékkal, viszonyított sűrűséggel és moláris térfogattal. Nem érted? Én sem :) Már eleinte sem tetszett a tanárnál az a sok lap, hisz egy hete kaptunk gyakorlófeladatokat. De az osztály fele szólt, hogy nem érti. Alig 3 perce. És a legtöbben komolyan is gondolták, nem csak a házi alól akartak kibújni... De persze, hogy röpdolgozat volt, A B C D csoporttal. A(z egyik) párhuzamos osztály 6 változatot kap, bár nem értem, mire jó az. 4 nem elég? Akármennyire is a szívem csücske ez a tantárgy, hülye nem vagyok, tehát jóval jobban sikerült, mint eleinte reméltem. Nem, nem a kettesről beszélek :D
Ez volt a negyedik órám.

Majd egy ének, amit szintén imádunk. Ott a tanár a fenomenális. Tibi néniről majd máskor.
És elérkezett a rettegett hatodik óra, angol témazáró. Készültem, ahogy tudtam. Mégis, ez már kicsit sem kezdő szint. 3 évig tanultam általánosban dedósokat megszégyenítő módon színezőkből színes cukorkákért, és ez a hetedik évem normál, intenzív nyelvtanulás szempontjából. Minderre két korona fog felkerülni. Egyik a nyáron, másik majd a sikeres vizsga után. Ám ez egy másik mese,

Heti kétszer van hat óránk, ám ez luxus, így a mai hetedik órában a diáknapra próbálunk. Táncot. Őszintén mondva, rosszabb volt, mint két évig a normális táncoktatás. Mivel telt 45 perc? Szórakoztak egy sort a digitáblával, majd a videó első 20 másodpercének mintájára megpróbáltuk összerakni a koreográfiát. Rájöttetek? Sikertelenül.

S most itthon roskadok a számítógép előtt. Fekete pulcsim ujja bosszantóan csúszik előre, ahogyan gépelek. Annyira, de annyira akartam idézni egy kicsikét az angol könyvemből, megmutatni, mivel szenvedtem annyit. De a dolgozat előtti utolsó percekben még átolvastam az anyagot, és nem bent hagytam a padban? Persze ez is csak fél órás keresés után esett le.

17:05 és elkészült egy érdekes bejegyzés, amin még bőven van mit javítani. Korai visszhang várható:)

Puszi: Vadóckaa

2013. január 20., vasárnap

Könyvkritika - Tizenhárom okom volt...


Jay Asher könyve semmilyen szempontból sem mindennapi. Hogy kiről szól? Nos, itt van nekünk két fiatal: Hannah Baker és Clay Jensen. Kettejük közt csupán egyetlen mérvadó különbség van. Hannah halott. 



Történetünk kezdetén előrevetíti nekünk azt az időt, ahol már Clay nem rejtőzhet a tudatlanság tárt szárnyai alá. Végighallgatta a kazettákat, és elküldte őket a következőnek. Kávétól keserű szájízzel lép be a terembe, ahol Hannah üres padja várja.
Majd a prológust követve elkezdődik mag a cselekmény, és a fiúval együtt izgulhatjuk át a kazetták minden egyes másodpercét. Te mit tennél, ha egy kazettákkal teli cipősdoboz várna, mikor hazaérsz? Berakod a lejátszóba és egy ember hangját hallod. Egy halott emberét. Az egyetlen emberét akit igazán szerettél...

A lány az elején elmondja, mi a terve a kazettákkal. Elmondja, miért vetett véget az életének, a kazetták pedig kézről-kézre, házról-házra járják be az érintetteket, mindnek felfedve az igazságot. Tizenhárom ember pörgeti végig a négy kazettát, majd az utolsó, a "szerencsés tizenhármas" a pokolba viszi magával. Kissé csalódást okozott, hogy Clay postai akciójával kezdődött minden. Így az elején kizárhatjuk, hogy ő lenne az utolsó.

A párhuzamos narrációnak köszönhetően egyszerre hallhatjuk Hannah szavait, és Clay gondolatait, valamint néha az egyéb történéseket párbeszédeket is. Főhősünk előveszi a térképet, amit pár hete kapott, és lépésről lépésre követi az utat, amit a lány történeteiben hall. Akarva-akaratlanul eljut azokra a csillagozott helyekre, amik meghatározó szerepet kaptak Hannah életében.

Miközben egyre hihetetlenebb, és néhol már erkölcstelenebb dolgok kerülnek napvilágra, Clay lelki világa egyre ingatagabb. A barátjától szerzett walkmannel járja a csillagozott helyeket, és lelkiismeretét teszi próbára, amíg megpróbál rájönni, mi köze van neki a történethez. Amint az első négy kazetta lejár, túl 8 emberen, szülői segítség hoz utánpótlást az "iskolai feladathoz". Majd a lejátszó tulajdonosa tűnik fel újra. Felkészíti a fiút, már amennyire lehet. 5 kazetta be, A oldal, Play. Clay, te vagy a kilencedik.

Ha emlékeim nem csalnak, itt sírt először a fiú. Mert ő nem azért került fel s listára, mint mások. Ő nem megalázta a lányt, nem is használta ki, még csak a listára sem írta fel a gólyák "dögös & ciki" szavazásán. Hát akkor? Azon a bulin, amikor Hannah eldöntötte, mit tesz, a két fiatal végre közelebb került egymáshoz(rosszra ne gondolj, kicsit sem 18+os könyv). És minden jól is ment, amíg a lány el nem lökte Clayt. Elküldte, és ő egyedül maradt. Lecsúszott az ágy mellé. Sírt. Mert mit tehet az ember, ha fáj a csók? Ha emlékek törnek fel belőled a legelső csókodról, s arról, hogy mivé lett az az ember. Ha a gyötrelem emészt, és a szekrénybe rejtőzöl. Ahol halkan, könnyezve, a kabátokba temetkezve nézed végig, ahogy a szegény, tehetetlen részeg lányt megerőszakolják...

És innen már csak lejjebb volt. A maradék két kazettán már pontosan tudta, mi lesz a vége.
Akkor is, amikor elment a tanácsadóhoz, zsebében a diktafonnal. Ő azt tanácsolta, lépjen tovább. A tizenharmadik ember, az utolsó, aki megállíthatta volna, továbblépést javasolt. Felejtést. S Hannah így tett.

Utólag visszatekintve nem is biztos, hogy emlékszel, mit mondtál utoljára azoknak az embereknek, akik fontosak neked. Mi van, ha többet nem beszélsz velük? Ha tényleg az volt az utolsó dolog, amit mondtál neki?... Amit ő mondott neked? Fogsz rá emlékezni, ha hirtelen elveszíted?
És ha egy tett fáj, ha az árulás hátba döf, te csak halkan szenvedsz. Nem szólsz, nem ellenkezel. Csak hagyod, hagy tegye, Hagy ringassa magát hamis képzelgésekbe, hagy élje a saját kis hazug világát, melynek most már te is tagja vagy.

S a momentum, amit sokat említett a kazettákon, a temetés, ahova a "vajon hányan jönnek?" kérdés bizonyult égetőnek Hannah számára, a színfalak mögött zajlik. A szülei visszavitték őt... A néhai új lány ismerős földben pihen, távol azoktól, kik nem hagytak neki helyet az élők között.

Asher nyelvezete újszerű és magával ragadó. Szerintem egy kicsit rám is hatással volt. Leírásai pontosak, de kicsit sem sablonszerűek, hagynak helyet a képzelőerőnek.Imádtam!

Mint minden akármire való bestsellert, természetesen ezt is vászonra szánják... 2013-ban debütál az államokban, reméljük, majd hozzánk is elér valamikor. Az előzetes kisfilm talán áthatóbban foglalja össze Hannah érzéseit, mint én tettem. Clay reakció tetszik nagyon. Amikor felrakja fülhallgatót, és meghallja a lány hangját.
/angol/


Rövid könyv, nagyszerű tagolással. Csak ajánlani tudom, ha van egy szabad hétvégéd. Mert hidd el, erre annyi is elég.

Youtube-on megtalálhatjátok a kazettákat. Igen! Mert voltak a filmkészítők (?) olyanok, hogy felvették a szöveget magnókazettákra, és körömlakkal számozták be őket - csak az élethű hatás kedvéért. Így hát angoltudás elő, és ha nincs kedved 251 oldalt olvasni, pörgesd végig a neten, mit üzen a világnak Hannah Baker!

Puszi: Vadóckaa

2013. január 3., csütörtök

Filmkritika - Felhőatlasz




"Cloud Atlas"


A furcsa cím meglepő mondanivalót hordoz. A misztikus, mégis kézzel fogható történet különböző országok különböző kultúrájú embereit ejtette rabul. Mégis miért?

De előbb: 
Az amerikai-német fantasy nagy terjedelmének hátulütője, hogy az ember hajlamos egy 164 perces filmet megunni. David Mitchell történetével még sincs így az ember.
De hiába a három rendező, a rengeteg utó munka, a Felhőatlasz 2012 egyik legmegosztóbb filmje.

A történet maga nem meghatározható. Egyszerre pereg a filmvásznon hat gondolatmenet, külön helyen és időben, külön korban és helyszínen. Nem meglepő, hogy néhány színész több karaktert is megformáz utazásunk során. Így lesz Valleysman Zachry, és Dr. Henry Goose egyaránt Tom Hanks, vagy így bújik Halle Berry Luisa Rey és Meronym bőrébe.
Sajnos a sok szálon futó, kusza történet több meglepetést is okoz számunkra. Ugyanis nem egyszerre forgatták a részleteket, ráadásul nem is ugyanazzal a rendezővel. Tykwer és a Wachowski-testvérek keze alatt született meg mindez, amit a vágással végül egybe forrasztottak.

 De valami mégis eggyé teszi a őket. Egy-egy apró mozzanat, ismétlődő gondolatsík tartja egyben e hat külön alkotást, de a szemfülesek számára egy üstökös alakú anyajegy lehet a legmeghatározóbb támpont.
 A különböző történetek hangvételükben is eltérnek. Van köztük romantikus, misztikus, bosszúszomjas. 

A legbizarrabb szál talán a 2144-ben, Koreában játszódó. Ahol rögtön a pincérnők sablonos kinézetével és viselkedésével sokkolnak minket. Ez egy visszaemlékezős rész, ahol Sonmi 451 avat be minket életébe. Elmeséli egyhangú napjait, és egy évenként egyszeri ünnepséget is említ. Egyetlen színes pontot a szürke hétköznapokban. Majd napfényre kerülnek kevésbé erkölcsös dolgok is, minek hatására Sonmi csatlakozik a lázadók egy kis csapatához, melynek egy veszélyesebb kaland után a vezetőjévé válik. Az interjú végén előkerül a fájdalmas igazság, hogy egyetlen eledelük a már leszolgált pincérnők voltak, és hogy a 12 év robot, és a nyakörv levétele után nem a felszabadulás, hanem a halál és a bedolgozás várja őket. A lány nyakán, a fém karika alól előbukkan egy üstökös alakú anyajegy. Hoppá! A film végén Sonmit kivégzik.

Mint már említettem, feltűnnek a műben bizonyos jelképek. Ezek mind-mind kulcsfontosságúak, akár csak a már sokat koptatott anyajegy, a zeneszerző szerelmesünk által komponált Felhőatlasz sextett, vagy az a rövid monológ, mely már szinte magyarázva zárja le a filmet.

"Félelem, hit, szeretet - jelenségek, amelyek meghatározzák életünk folyását. Ezek az erők jóval születésünk előtt elkezdődnek és folytatódnak azután is, hogy elmúltunk. Az életünk nem a sajátunk. Másokhoz vagyunk kötve, múltban és jelenben. És minden bűnös tettünkkel, és minden jó cselekedetünkkel a jövőnket írjuk."



Mindent összevetve misztikus, elgondolkodtató film, és igazi csemege lehet annak, aki fogékony az ilyesmire. Csak ajánlani tudom ;)


2013. január 1., kedd

2013

Sziasztok!

Tudom, elkéstem. Remélem, azért nincs harag, ha most kívánok nektek
BOLDOG ÚJ ÉVET,
ugyanis készültem egy kis kárpótlással is: perceken belül fel fog kerülni a Valóra Vált Álmok következő része!

És köszönöm szépen azt a rengeteg támogatást, amit tőletek kaptam. Remélem, idén is velem tartotok majd, számíthatok rátok!

Nem is szaporítom tovább a szót, kellemes olvasást mindenkinek! ^^